"A kábítószer előbb a mennyországba repíti,

majd a pokolba taszítja az embert"

Amerikai gitáros, énekes, szerző. Eredeti neve: Johnny Allen Hendrix, később James Marshall Hendrix. 1942. november 27. Seattle, Washington.

      A rockzene talán legnagyobb tehetségű, fiatalon elhunyt gitárosa James Marshall Hendrix néven született 1942 november 27-én, Seattle-ben. Meghalt 28 éves korában, 1970 szeptember 18-án Londonban. Ami e két dátum között található, az a rock egyik legizgalmasabb, legszebb és legtragikusabb fejezete. Kötetek légiójában olvashatunk rövid életéről, jelentőségéről, ezért mi itt csak a legfontosabb tények közlésére szorítkozunk. A részben indián származású néger muzsikus már 63-tól kíséri az akkori csillagok, szólisták előadásait. B.B. King, Little Richard, Wilson Pickett mellett, és az Isley Brothers zenekarában is ott találjuk, és amikor Jimmy James művésznéven Curtis Knight énekét kiséri, new York művésznegyedében, a Wha nevű lokálban felfigyel játékára Chas Chandler, az Animals basszusgitárosa, aki ez idő tájt menedzser. Magával viszi Londonba, ahol fehér zenészekből kísérőket verbuvál mellé, Noel Redding gitáros és Mitch Mitchell dobos személyében. A zenekar neve Jimi Hendrix Experience és a párizsi Olympia színpadán mutatkoznak be a nagy nyilvánosság elött. 67-ben megjelenik az első, kísérleti jellegű kislemez, a Hey Joe és ez katapultálja a néger muzsikust. 67 nyarán a Hey Joe mellett a Purple Haze a nagy sláger. Mindenki el van ragadtatva a bravúros dzsessz technikától, amilyet a rock világában odáig még senki nem nyújtott, amellett az úgynevezett wah-wah pedál alkalmazásával szokatlan hangzásokat is ér el. Pirotechnikai trükköket éppúgy alkalmaz színpadi fellépéseiben mint azt, hogy a fogaival játszik a gitáron, így csalva ki a hangszerből a jobbnál jobb hangokat. 1967-ben részt vett a Montery-i fesztiválon. A 68-as év egyike a legsikeresebbeknek: két arany album, Axis Bold As Love és az Electric Ladyland; ez utóbbi kettős album fedőlapján eredetileg meztelen nők képei szerepeltek, de ezt barna borítólappal kellett helyettesíteni. Hendrixnél a szexualitás ilyen irányú kifejezése egyáltalán nem üzleti fogás, csupán őszinte megnyilatkozás. Erről sok számának a szövegeiből is meggyőződhetünk, mely számok többsége dylani mélységű mondanivalót hordoz. Szívesen ad elő Bob Dylan szerzeményeket, felejthetetlen élmény az ő előadásában az All Along The watchtower, a Like Rolling Stone és a Drifter's Escapade. A Voodoo Chile című szerzeményt két változatban adja elő: az egyik lassú blues ritmusban, a másik kemény rock-feldolgozásban hallható. Hendrix szupersztár lett, és az ezzel járó kellemes gondok mellett egyre növekedtek a veszélyes problémák: a kábítószer rabjává lett. Ő maga talán soha nem hitte el, hogy zenéjével, játékával a kábítószerhez hasonló eufórikus érzést válthat ki hallgatóból, rajongóiból. Élete utolsó szakaszában, egy NSZK-beli koncerten az első részben zavarodottan, összevissza játszott, majd a színfalak mögött beadva magának akellő adagot, visszatért és a régi Jimi virtuozitásával nyűgözte le közönségét. Ugyanígy nyűgüzte le 69-ben Woodstock félmilliós táborát, s írta meg a rocktörténet legfényesebb lapjait. 69 szilveszterén a New york-i Filmore East színpadán koncertet adott, Buddy Miles dobos és Billy Cox basszusgitáros kíséretében; ennek anyaga Band Of Gypsies címmel jelent meg albumon, majd elkészítette a Cry Of Love című nagylemezét. 70 augusztusában a Wright szigeti fesztiválon szerepelt, egy hónappal ezután holtan találták londoni szállodai szobájában. Testében kábítószer és altató tömeg, amely örökre elaltatta. Albumain sokrétű, különleges zene található: előfordulnak jazzes, bluesos, soulos és hard rock elemek is. A bluesra épülő kemény zenéje miatt a heavy metal megalkotójának is nevezik. De a pszichidelia sem állt messze tőle, főleg akkor amikor már erősen a drogok és alkohol hatása alatt állt. Halála után mintegy 100 kalózlemez került forgalomba. A hivatalosabbak, a jobb minőségüek és az érdekesebbek bekerültek a legjelentősebb diszkográfiákba. A Rolling Stone című, kéthetenként megjelenő amerikai szaklap így búcsúztatta 1970-ben: "Jimi Hendrix volt az első néger muzsikus, aki versenyre hívta ki a fehérek rock and roll-ját és le is győzte azt..."