A brit Iron Maident 1976-ban alapította a basszer Steve Harris, akihez nem sokkal később csatlakozott Tony Parsons (gitár), Doug Sampson (dobos) és Paul Di’Anno (ének). Mielőtt a csapat megkapta volna első lemezszerződését, a ’70-es években helyi klubokban léptek fel, amelynek eredményeként komoly népszerűségre tettek szert Londonban és annak környékén. Első, Iron Maiden című anyaguk 1980-ban jelent meg, addigra azonban Parsons helyett már Dennis Stratton pengette a hathúrost.
Bár a lemez felvételei meglehetősen kapkodva történtek, mégis vitathatatlanul nagy sikert ért el Angliában, amelyre még a róla kimásolt maxi, a Running Free is rátett egy lapáttal. A következő anyagra nem kellett sokáig várni, a Killers 1981-ben került a boltok polcaira. Időközben ismét gitárost cserélt a banda: Stratton helyét Adrian Smith foglalta el. Sajnos, addigra Di’Anno alkoholizmusa kulminálódott, amit a csapat többi tagja egyre nehezebben tolerált – így törvényszerű volt a csere a frontember posztján.
Ekkor lépett be az Iron Maidenbe Bruce Dickinson (ex-Samson) így már vele rögzítették az 1982-ben megjelent The Number of The Beast című albumot – azt az albumot, amely megrengette a földet olyan klasszikus tételeivel, mint a címadó, a Run To The Hills vagy a Hallowed Be Thy Name; a The Number of The Beast minden idők egyik legtökéletesebb rockanyaga!
A világszerte nagy siker aratott Beast azonnal világsztárrá tette a srácokat – a következő, 1983-as Piece of Mind albumukon nem is nagyon változott a zenekar stílusa. A két világkörüli turné után elkészített Powerslave (1984) ismét hatalmasat robbant – az ezt követő újabb világkörüli turnéról készült az 1985-ben kiadott Live After Death című dupla koncertanyag, amelyen természetesen az összes addigi nagy nóta helyet kapott.
Addigra a Maiden már mint az egyik legerőteljesebb és legeredetibb banda tündökölt a metal éjfekete egén, nem is csoda, hogy hatalmas várakozás előzte meg az 1986-ban megjelent Somewhere in Time című lemezt. Az anyag eltért elődeitől: más lett a gitár hangzása, illetve a szövegek témája is nagyjából egy téma körül forgott. Az 1988-as Seventh Son of A Seventh Son című konceptalbum szintén ezt a vonalat követte – a The Number of The Beast óta ez volt a kritikusok által leginkább ünnepelt Maiden-lemez, ami nem is csoda, köszönhetően az olyan klasszikusoknak, mint az Infinite Dreams, a Can I Play With Madness, a The Evil That Men Do vagy a The Clairvoyant.
Ám ekkor már érződött a változás szele: egy újabb kimerítő turné után Smith kilépett a bandából, s a Maiden egy év szünetet tartott. Az új gitáros, Janick Gers-szel soraikban 1990-ben visszatértek a No Prayer For The Dying című lemezzel, amelyen visszatértek korai hangzásukhoz. Az album egyik szerzeménye (Bring Your Daughter To The Slaughter) elnyerte az Arany Málna díjat az Év Legrosszabb Dala kategóriában, ezzel együtt a zenekar első No. 1-es „slágere” lett Angliában.
Amikor a csapat 1991-ben befejezte turnéját, Dickinson is elhagyta a Maident és új, saját csapatán (Skunkworks) kezdett dolgozni. A Maiden utolsó, Dickinsonnal készült Fear of The Dark című lemeze 1992-ben látott napvilágot: a brit listák élén debütált és az egyik legnagyobb eladási példányszámot produkáló anyagává vált.
Ezt két koncertanyag, a Real Live One és a Real Dead One követte, amelyeken természetesen az összes klasszikus nóta helyet kapott. Dickinson utódja Blaze Bayley lett, aki az 1995-ös The X Factoron debütált. A lemez, csakúgy mint a következő (Virtual XI, 1998) nagy bukovári lett, Angliában is csak minimális sikert ért el. Közben, még 1996-ban megjelent a Best of The Beast elnevezésű dupla válogatásalbum.
A Virtual XI bukása után Bayley távozott. Igazi piros betűs ünnep volt, amikor 1999-ben hivatalosan is bejelentették: Dickinson és Smith is visszatér a Maidenbe! Nem is kellett sokat várni az új mesterműre: 2000-ben megjelent a Brave New World. 2002-ben dobták piacra a Rock in Rio című koncertlemezt, amelyet Rio de Janeiróban rögzítettek – a lemezen 250 ezer ember énekli együtt Dickinsonnal a Maiden-himnuszokat!
Legutóbbi stúdióalbumát 2003-ban adta ki a csapat, Dance of Death címmel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
